Oldal kiválasztása

Beszédes fotókat szeretek készíteni

Interjú Kovács Szabolcs fotográfussal

„A FOTÓZÁS: olyan műfaj, amiről azt vallom, hogy csak elkezdeni lehet, abbahagyni soha.” Várady Béla

Kovács Szabolcs informatikát tanult, de már akkor érezte, nem ezen a területen találja meg a hivatását. Az iskola elvégzése után több mindennel foglalkozott, dolgozott multiknál, kis cégeknél és külföldön is. Egy igazi útkereső volt, aki olyan kreatív munkák után kutatott, amiben ki tudja mutatni az érzéseit. A fotózásban ezt teljes mértékben megtalálta. Szabolcs egy igazán önazonos ember, aki lelkesen és előremutatóan építi vállalkozását. Ő a beszédes fotók készítése mellett tette le a voksot. Szereti a szabadságot, ami a képein is leképeződik.

  Hogyan indult a kapcsolatod a fotózással?

Igazából tíz éve fotózgatok telefonnal, kis fényképezőgéppel, ami manapság már teljesen hétköznapi dolog, de abban az időben még nem volt az. Ismerősi körből sok pozitív visszajelzést kaptam a képeimre, aminek hatására elkezdtem alaposabban foglalkozni vele. Tanultam könyvekből, nézegettem mások fotóit, hogy mit kellene jobban csinálnom. Aztán hirtelen kaptam egy felkérést esküvői fotózásra. Akkor döbbentem rá igazán, hogy a fotózás egy hatalmas felelősség is. Két ember életének egyik legfontosabb napját megörökíteni nem kis feladat. Ha elrontok valamit vagy nem figyelek oda valamire, nem lehet utólag korrigálni illetve pótolni. Természetesen elutasítottam a felkérést. Az ifjú pártól viszont ultimátumot kaptam, mivel kis büdzséből szerették volna megoldani az esküvőjüket, ezért azt mondták, ha én nem vállalom, akkor senki sem fog fotózni. Úgy éreztem, nem hagyhatom őket cserben, és elvállaltam. Annyit kértem a fotózásért, amiből megvehettem egy hiányzó felszerelést, egy vakut. Ismét belebújtam a könyvekbe, megnéztem hogyan kell egy esküvőn fotózni. Amikor átadtam a képeket és láttam a pár meghatódottságát és örömét, rögtön éreztem, jól döntöttem, hogy elvállaltam a felkérést. Beletettem a munkámba a szívemet, lelkemet és ők imádtak ezért. Ez boldoggá tett és elhatároztam, én ezzel szeretnék foglalkozni a jövőben. Azt is tudtam, leggyorsabban és legjobban csak azt tudom megtanulni, ami valóban érdekel. 

  Az első lépések megtétele után mik voltak azok a sarokpontok, amelyek meghatározták a további utadat?

Talán két sarokpontot tudnék megemlíteni. Az egyik, amikor egy kecskeméti stylisttel közösen kialakítottunk Kecskeméten egy fotóstúdiót. Mindig is vágytam egy olyan helyre, ahol szabadon lehet alkotni. A másik pedig az, amikor egy jakabszállási fotószakkör vezetésére kértek fel. Nagy megtiszteltetésnek éreztem és fantasztikus érzés volt, hogy azt a tudást, amit korábban megszereztem, átadhattam kezdő fiataloknak. 

  Mi Kovács Szabi stílusa?

Azt mondhatnám, hogy a természetesség. Van olyan fotós, aki szereti beállítani, hat lámpával megfényelni a modelljét. Én is ezt teszem, ha olyan a megrendelésem, viszont ha van rá lehetőségem, akkor jobban szeretem természetes körülmények között megörökíteni a modellemet. Igyekszem olyan képeket exponálni, amik mesélnek, amik elmondják, ki is valójában az, akiről készül a fotó, milyen érzések kavarognak benne, milyen időszakát éli az életének. Röviden, beszédes fotókat szeretek készíteni. 

  A fotózás melyik területe áll hozzád a legközelebb és milyen témákat szeretsz fotózni?

Gyakorlatilag mindent le tudok és le szeretek fotózni. Egy fotóssal szemben ez alapkövetelmény is. Mégis van két terület, ami közelebb áll hozzám. Az egyik a gyermekek és a családok fotózása. A gyermekek annyira természetesen és felszabadultan tudnak viselkedni és nevetni, hogy öröm velük dolgozni. A másik az esküvő. Egyrészt a komplexitása miatt, hiszen sok apró részletet kell megörökíteni, másrészt minden megbízás egy újabb kihívás, mivel különbözőek a helyszínek, az emberek, szinte minden más. Két egyforma esküvő biztos nincs.

  Melyik sikeredre vagy a legbüszkébb?

Talán arra, hogy abból élek, amit szeretek. Ezt nem mindenki meri manapság meglépni. Korábban a főállásom mellett fotóztam. Rámentek erre az estéim, a hétvégéim. Most is előfordul ez gyakran, de mégis azzal a tudattal fekszem le, hogy a saját utamat járom, és azt csinálom, amit szeretek. Szabadnak érzem magam, mert nem feltétlenül kell mindenféle munkát elvállalnom. Sőt, ma már egyes megbízásoknál szabad kezet kapok és teljesen kiélhetem a kreativitásomat. Igazán annak örülök, ha azt mondják, Szabi úgy csinálhatod ahogy gondolod, csak jó legyen.

  Melyik fotóművész tett rád nagy benyomást?

Nagyon tisztelem Sebastião Salgado életét. Ő egy brazil, dokumentarista fotós és fotóriporter. Több mint százhúsz országban járt fényképészeti projektjeivel és Budapesten is volt kiállítása. A fotóival mozgalmakat indított el, többek között óriási szerepet vállalt egy esőerdő létrehozásában. Megvilágosította számomra, hogy a fotókkal nagy dolgokat tudunk generálni. Elég csak arra gondolni, ha készítek rólad egy jó portrét, óriási benyomást tesz a hangulatodra, te pedig a környezetedre.

  Eszedbe jutott, hogy a fotóiddal te is egy jó ügy mellé állj?

Tettem már erre kísérletet. Úgy érzem, nekem is aktívan részt kell vennem a környezet megóvásában, ezért évek óta szervezek hulladékgyűjtéseket. A jövőben viszont szeretném a szervezést átadni másnak, hogy teljes mértékben arra koncentrálhassak, hogy az összefogást megörökítő fotóimmal újabb mozgalmakat indítsak el.

  Egy jó fotós időnként pszichológus is.

Egy kicsit igen. A fotók hangulatát nagyban befolyásolja a modell és a fotós közötti kapcsolat. Egy menyasszonnyal, egy kisgyermekkel vagy egy hölggyel szívesen beszélgetek a fotózás előtt, hogy egymásra hangolódjunk és megismerjem, milyen az igazi lénye.

Számtalan történetet tudnék mesélni, amikor jómagam is elláttam pszichológusi teendőket. Egy száz valahány fős esküvőn történt, ahol az egyik örömanya többször is hangot adott nemtetszésének a díszítéssel és a tányér szettel kapcsolatban. Folyamatosan frusztrálta vele az ifjú párt. Az egyik alkalommal, amikor megláttam ezt, otthagytam a vacsorámat, és azt mondtam az ifjú párnak, most kellene fényképet készíteni, mert a vőfély azt mondta, csak most van rá idő. Szó szerint kimenekítettem őket a kellemetlen helyzetből, így anyuka nem tudta bántani őket. Ezt megtettem az este folyamán többször is. Később az örömanyának feltűnt, hogy én szabotálom az ő véleménynyilvánítását és ezt szóvá is tette nekem. Én pedig, mint egy jó pszichológus a lelkére beszéltem. Rádöbbentettem, hogy ezen a megismételhetetlen napon nem a tányér és a díszítés a legfontosabb, senki sem foglalkozik ezzel. Az ifjú párnak viszont ez a legcsodálatosabb napja, ne vegye el tőlük. Belátta, hogy neki is, mint örömanyának az a legfontosabb, hogy jól érezzék magukat a friss házasok. Amikor befejeztem a fotózást, a menyasszony átölelt és megköszönte, hogy figyeltem rájuk. Észrevette, hogy óvom a lelkivilágukat és arra törekszem, a fotóimon a felhőtlen boldogságukat örökítsem meg.

  Egy jó fotós meg tud oldani kellemetlen vagy váratlan helyzeteket.

Erre is van egy történetem. Az eset egy sátras lagziban történt. A menyasszony egy igazán gyönyörű saját ruhát készíttetett, viszont nem számolt azzal, hogy amikor leveszi a magas sarkú cipőjét és a táncoláshoz lapos talpú cipőre vált, a ruha hosszú lesz. Emiatt többször majdnem elesett tánc közben. Gyorsan cselekedtünk. A vőfély csapatával együtt ruhát szabtunk a konyhában. A menyasszony felállt egy székre és mi szépen körbe vágtuk az alját.

  Az már kiderült, a fotózás a szívügyed. Ha mégis marad szabadidőd, mivel foglalkozol szívesen?

Akkor is elsősorban a fotózással. Imádom a természeti csodákat megörökíteni. Szeretek fotózási kellékeket készíteni, a kecskeméti stúdiómban is jobbára sajátjaimat alkalmazom. Van egy fantasztikus adottságokkal rendelkező tanyám Kunszálláson. Ott az otthonom és kiváló fotózási helyszínként is működik. Szabadidőmben úgy alakítgatom, hogy jól mutasson a képeken. Nemrégiben vettem egy speciális locsolót, amit imádnak a gyerekek. Frenetikus képek készülnek vele.

  Úgy hallottam, siklóernyőzni is szeretsz.

Valóban. Szeretem kipróbálni az extrém dolgokat, mint siklóernyőzés, műrepülés, sárkányrepülés. Igazából vonz a levegő. Az egyik barátom bogarat ültetett a fejembe a tandemrepüléssel kapcsolatban. Úgy döntöttem, azt is kipróbálom. Találkoztam olyan vőlegénnyel, aki szeret a cápákkal merülni. Ez is megmozgatta a fantáziámat. Bár nagyon figyelek arra, nehogy veszélybe sodorjam magam, főleg azért, mert az ügyfelek hosszú távra terveznek velem. Például egy esküvőt már két évvel előtte lefoglalnak. Nekem mindent meg kell tennem, hogy az egészségi állapotom is rendben legyen, illetve ne érjenek olyan balesetek, amik miatt nem tudom a megbízásokat teljesíteni.

  Különleges embereket szeretsz fotózni, vagy embereket szeretsz különlegesen fotózni?

Mindkettőt. Minden ember különleges a maga nemében. Mindenkiből csak egy van. Azt, hogy különlegesen szeretek fotózni valakit, az csak rajta múlik. Ha meghagyja a szabadságomat és úgy fotózhatom, ahogy én szeretném, akkor biztosan különleges lesz a végeredmény. 

  Melyik a kedvenc fotód és miért?

Mondhatom, hogy nincs kedvencem, mert minden megbízásnál van 2-3 olyan kép, amire azt mondom, hogy imádom.

  Mi motivál a legjobban?

Amit korábban már említettem, az a tudat, hogy a saját utamat járom. A másik motiváló erő az ügyfelek véleménye. Óriási lökést tud adni, amikor pozitív véleményeket kapok családoktól, pároktól. Időnként könnyekkel küzdök, hogy tényleg ennyit jelentenek a képeim számukra.

Fotók: Hajagos Adél, Sándor Gergely, Szabó Gyöngyi, Papp Péter

Így kezdhetünk neki akár negyedakkora hiteltörlesztővel a lakásfelújításnak

2021 tavasz