Csapatban, közösen tenni jó dolgokat…

Dr. Dubravcsik Zsolt Békéscsabán született, Szegeden végzett az orvostudományi egyetemen, belgyógyászatból és gasztroenterológiából szakvizsgázott. Pályáját az egyetem anatómiai intézetében kezdte demonstrátorként, majd szülővárosában dolgozott a helyi kórház gasztroenterológiai osztályán. Három évet töltött ott, utána jött Kecskemétre, amikor megalakult a megyei kórház önálló gasztroenterológiai osztálya. Közben, a főállását megtartva, szakorvosi illetve konzultánsi felkéréseknek tett eleget Nagy-Britannia különböző kórházaiban és kapott felkérést budapesti magánintézménytől is. A külföldi munka mély benyomást tett a szemléletfejlődésére. 2019-ben megbízták a kórház gasztroenterológiai osztályának vezetésével, azóta ezt a pozíciót tölti be. A főorvos úr immár húsz éve él Kecskeméten, két gyermek – Bálint (15), Adél (13) – boldog édesapja, felesége, Edina gyógytornász.  Munkájában a precízség, az igényesség vezérli. Hisz a csapatszellemben és a jó ügyek szolgálatában. A legfontosabb motiváló erő az életében a család. Szabadidejében szívesen veszi kezébe a gitárt.

Az országos hírű gasztroenterológussal nem csak a szakmáról beszélgettünk.

  Miért választotta az orvosi pályát?

Nem úgy születtem, hogy fonendoscop van a fülemen és orvos szeretnék lenni. Nem tudatosan történt a választás, időközben alakult ki. Amikor valaki pályát választ, eldönti, hogy milyen egyetemre, főiskolára menjen tanulni, akkor igazából fogalma sincs arról, mit fog a való életben csinálni. A nagybátyám belgyógyász volt, ennek ellenére nem ismertem közelről a szakmát. Azt láttam, hogy sokat ügyel, amikor hazajön, mindig fáradt és lefekszik aludni. A gimnáziumban végignéztem, melyik az a tantárgy, amit a leginkább szeretek, ez pedig a biológia humán része és az állatvilág volt, a növénytan már annyira nem érdekelt. Végiggondoltam, hogy ezzel mit lehet kezdeni, és így esett a választásom az orvosira. Amikor bejelentettem otthon, a szüleim megdöbbentek, mivel édesapám mérnök volt és úgy gondolták, én is hasonló pályára készülök. Szerintem építészmérnöknek szántak. Nem tudtam, mit takar igazából ez a szakma a felvételinél sem, az egyetemen sem, sőt még akkor sem, amikor elvégeztem. Igazából a való életben derült ki, miről is szól az orvoslás. Nem bántam meg a választásomat, ma is ezt tenném.

  Mivel foglalkozik az ön által vezetett gasztroenterológiai osztály?

A belgyógyászat egyik ágaként az emésztőszervek betegségeivel foglalkozunk, az egész emésztőtraktussal a nyelőcsőtől a végbélig, de hozzánk tartoznak még a máj illetve a hasnyálmirigy problémák is. Osztályunkon történik többek között a májbetegek hepatológiai ellátása és a gyulladásos bélbetegek gyógyszeres terápiája is. Emellett endoszkópos vizsgálatokat, sőt endoszkópos műtéteket is végzünk. Az elmúlt években egyre inkább invazívvá vált az endoszkópia, egyre több olyan beavatkozást végzünk, ami korábban sebészeti feladat volt, de a betegek számára ez kisebb megterhelést jelent, mint egy műtét.

  Az endoszkópia dinamikusan fejlődő ágazat. Hogyan tudnak lépést tartani ezzel?

Valóban gyors ütemben fejlődik a hátterét adó számítástechnika, továbbá a rendelkezésre álló tartozékok, illetve egyre magasabb szintű az endoszkópiával kapcsolatos szaktudás is. Újabb és újabb módszerek látnak napvilágot, korszerűbb eszközök jelennek meg a piacon. Kedvünk lenne az alkalmazásukhoz, de sajnos a pénzügyi háttér nem mindig áll rendelkezésre a beszerzéshez. Így a fejlődéssel nehezen tudunk lépést tartani, pedig egy fejlettebb háttérrel a kezeléseink nagy része járóbeteg-ellátással történhetne, ami csökkenthetné a kórházi ágyainkon fekvők számát. Szakmailag viszont követjük a fejlődést, állandó résztvevői vagyunk helyi illetve nemzetközi tudományos előadásoknak, konferenciáknak. 

  Nem csak helyi szinten, hanem regionális és országos szinten is ellátnak feladatokat. Melyek ezek?

Megyei kórház révén az egész megye területéről fogadunk betegeket. Regionális feladatokat is ellátunk, ezek döntően olyan vizsgálatok illetve beavatkozások, amik több társintézménynél nem érhetők el, például epeúti, úgynevezett ERCP beavatkozások vagy az endoszkópos ultrahang. Időnként a személyes kapcsolatok révén az ország távolabbi területeiről is jönnek betegek.

  Hogyan tudná elképzelni az ideális gasztroenterológiai osztályt?

Mindenképpen a jelenleginél kisebb ágyszámban gondolkodnék, ami viszont csak a specialitásunknak megfelelő profilt látna el egyéb belgyógyászati feladatok nélkül. Ezzel ugyanúgy meg lehetne oldani a régió gasztroenterológiai ellátását. A mi feladatkörünkben az osztályos munka mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a konzultatív jellegű szakrendelések illetve az endoszkópos beavatkozások. A kezeléseink jelentős része járóbeteg-ellátással vagy rövid ápolással megoldható lenne, de ez a terület jelentős fejlesztést igényelne eszközellátottságban illetve humánerőforrás terén is.

  Hazánkban sajnos dobogós helyen áll a vastagbélrák az elhalálozás tekintetében. Hogyan lehetne ezen javítani?

Szakmailag elfogadott és ajánlott módszer a vastagbélrák szűrés, amit pár éve Magyarország is elindított országos szinten. Ez két lépcsőben működik. Először a háziorvos végeztet székletvér vizsgálatot, majd akinél pozitív a teszt eredménye, azokat utalják be hozzánk tükrözésre. Egyértelműen látszik, hogy elég sok rákmegelőző állapot és sajnos, vastagbélrák is felfedezhető úgy, hogy a betegnek nincs még tünete. Pont ezért a legfontosabb cél a tünetmentes lakosság elérése. Talán a szűrőprogram propagálásán lehetne javítani a jövőben.

  Milyen területen végez kutató munkát?

Mintegy tíz éve működök együtt egy székesfehérvári professzorral, Dr. Madácsy László úrral. Személyes kapcsolatunk révén bevont a hasnyálmirigy betegségekkel kapcsolatos kutatásokba, az úgynevezett preventív hasnyálmirigy sztentek használatába. A hasnyálmirigy vezetékbe beépített vékony, pici műanyag csövekkel (sztentekkel) egyrészt megelőzhető az epeúti beavatkozások során keletkező hasnyálmirigy gyulladás, másrészt jó eredményeket értünk el az epekő okozta hasnyálmirigy gyulladás esetében is. Lassan a végéhez közeledik a tízéves kutatómunkánk. Az epeúti beavatkozás következtében kialakuló hasnyálmirigy gyulladás megelőzéséhez a sztent megkapta a nemzetközi szakértői csoport ajánlását, használni kell a magas kockázatú betegpopulációkban. Az epekő okozta hasnyálmirigy gyulladás tekintetében a sztent használata még nem elfogadott. Jelenleg folyamatban van egy több centrumot felölelő vizsgálat, aminek lezárásával további eredmények várhatók. A kutató munkát méltó módon, egy PhD írásával zárom le.

  Publikál külföldi szaklapokban?

Igen, döntően az előbb említett kutatásokkal kapcsolatban. Előfordul, hogy más munkacsoport publikációjában is közreműködök, elsősorban olyan témában, ami az epeúti vagy a hasnyálmirigy betegségekkel foglalkozik.

  Ha felkérnék egy TED előadásra, mit adna elő?

Amennyire én tudom, a TED konferenciák lényege olyan gondolatokról tartani előadást, amelyeket érdemes terjeszteni. Én a következő orvosgeneráció képzésének, oktatásának eredményesebbé tételéről beszélnék.  Az előadásom fő gondolata az lenne, hogy csak olyan oktató tartson gyakorlati előadást, akinek van erre dedikált ideje, aki valóban az adott terület szakértője és a tudását át is tudja adni.

  Egyre népszerűbb az egészséges életmóddal foglalkozni. Ön hogy áll ezzel?

Sokszor tévesen kötik össze a gasztroenterológia fogalmát a táplálkozástudománnyal, pedig két külön terület. Jómagam nem csak egészséges ételeket fogyasztok, inkább próbálom megfigyelni a szervezetem jelzéseit, mire van szüksége. Ha úgy érzem, most böjtöt kell tartanom, akkor megteszem, ha viszont megkívánom a hamburgert, biztosan megeszem. A feleségem nagyon nagy élharcosa a rendszeres testmozgásnak, sokat sportol, fiatalkorában versenyszerűen is. Próbálja a családunkat is bevonni a rendszeres testmozgásba.

  Mi motiválja a legjobban?

Ha boldognak látom a családomat, az nekem a legnagyobb motiváló erő. Inspiráló ereje van az igényesen és precízen megoldott feladataimnak is.

  Mivel foglalkozik a legszívesebben szabadidejében?

Nagyon szeretek gitározni, szívesen foglalkozom vele, ha tehetem. Kell valami, ami kikapcsol, ami segít elfelejteni a problémákat. Azokat, amiken agyal az ember még akkor is, amikor eljön a munkahelyéről. Le kell tudni rakni a gondokat, hogy újult erővel induljon a következő nap. Van, akinek ebben a sport segít. Egy időben jártam síelni, és ott is megtapasztaltam, hogy a lejtőn való siklás közben nem gondolkodom munkahelyi dolgokon. Tizenévesen magamtól döntöttem el, hogy gitározni tanulok. Amikor Kecskemétre kerültem, tíz-tizenkét éven át nem vettem a kezembe hangszert. Egyszer Angliában jött a gondolat, hogy újra előveszem, és attól kezdve újraéledt a zenélésem. Eljártam zenetanárhoz is, hogy fejlesszem az autodidakta módon megszerzett gitártudásomat. Három-négy éve a barátokkal megalakítottuk a Bitter Monday névre hallgató együttesünket. Nagyon szeretek velük együtt zenélni és közösen jó dolgokat tenni.

  A zenének melyik ágát szereti?

Tizenévesen sok mindent hallgattam, aztán rátaláltam a blues zenére. Azóta is ezt hallgatom, de manapság a modern ágazatát, nem a klasszikust. Azért is szeretem, mert különböző zenei műfajok keverednek benne, egy kis soul, funky és a rock. Szokták mondani, hogy minden zenének a gyökere a bluesból ered.

  Melyik idézetet választaná mottóként?

Nem vagyok jó idézetekben és mottókban sem. Jézus egyik mondatát érzem magamhoz közel: „nagyobb boldogság adni, mint kapni”. Örülök ugyan, amikor a családom megajándékoz, de ha nem kapnék tőlük semmit, az is jó lenne. Én viszont nagyon szeretem, amikor például a családom kap valamit és látom az arcukon a felhőtlen boldogságot.

  A szülő valamire mindig felhívja a gyermekei figyelmét.

Arra hívnám fel a figyelmüket, hogy bízzanak magukban. Jó kis személyiség mindkettő, ha leküzdik a visszafogottságukat, szerintem bármire képesek lesznek.

  Az ember életében adódhatnak holtpontok és zsákutcák is. Ön hogy viszonyul ezekhez?

A holtponton nem mindig könnyű átlendülnöm, a családom és a zene viszont sokat segít abban, hogy néhány nap alatt túljussak rajta. A zsákutca a nehezebb ügy. Egyrészt fel kell ismernem, hogy zsákutcában vagyok és meg kell találnom a módját, hogy kikecmeregjek onnan. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, mindig vannak körülöttem olyan emberek, akik időben szólnak, hogy forduljak vissza.

  Mit jelent önnek a család?

Mindent. Amikor gyermek voltam, akkor a családunk nagyon összetartó volt, főleg az anyai vonalon. Különösen a nagymamám volt nagyon erős személyiség. Gyerekkoromban úgy hívtuk viccesen, Don Corleone. Ő volt az a központi személy, aki összefogta a családot. Minden jeles ünnepen – karácsony, húsvét, születésnap – összejöttünk. A Nagymamám sajnos már meghalt, ezért az én kis szűkebb családom kezdi átvenni a pozícióját. Nagyon bízom bennük és nagyon számítok ebben is rájuk.

  Barátság…  

A barátság szó alatt én azt értem, amikor két ember olyan közel áll egymáshoz, hogy szinte napi szinten megbeszélnek mindent. Ilyen leginkább csak a filmekben látható. Mivel nagyon lefoglal a munkám, ennyire szoros barátságokat nem tudok ápolni, viszont van jónéhány barátom, akikben meg tudok bízni, akikre számíthatok.

  Egy osztályt vezet, sok mindenre oda kell figyelnie. Milyennek kell lennie egy jó vezetőnek?

Soha nem jártam olyan képzésekre, ahol arra készítenek fel, hogyan lehetek jó vezető. A mi osztályunk viszonylag alacsonyabb dolgozói létszámmal működik, így egy kicsit jobban összetartunk. Munkatársaimmal egy csapatot alkotunk, mert csak így tudjuk maradéktalanul, a legjobb tudásunk szerint elvégezni a ránk bízott feladatokat. Emberközeli viszonyt ápolok a csapattagokkal, nem állok a sarkukban, megbízom a munkájukban. Azt szeretném, hogy mindenki érezze, bármikor fordulhatunk egymáshoz. Majd az idő megmutatja, hogy ez jó így, vagy sem.

  Van-e példaképe akár a szakmában, akár a zenében?

A jó szakemberekre felnézek, így több nevet is említhetnék. Mindenképpen nagyra tartom a témavezetőm, dr. Madácsy László professzor úr munkásságát illetve nemzetközi szinten Martin Freeman kutató munkáját.

A zenészek közül is többeket elismerek. Matt Schofield hatására vettem újra gitárt a kezembe, de B.B. Kinghez is mindig vissza tudok térni.

  Olvasás?

A folyamatos önképzés érdekében rendszeresen olvasok szakkönyveket. Idő hiányában más jellegű irodalmat szinte csak a szabadságok idején veszek a kezembe, és jobbára olyanokat, amik kikapcsolnak.

  Mi a kedvenc étele?

Több is van, de amit gyermekkorom óta nagyon szeretek, az a szilvás gombóc.
Az anyai nagymamám nagyon finoman készítette, és tudta, tizenkettő az adagom.

  Mi a kedvenc itala?

Igazából nincs. Hétköznapokon alkoholmentes italokat fogyasztok, társaságban azonban szívesen megiszom egy rosé fröccsöt.

  A süteményekkel hogyan áll?

Egyetemista koromban az én anyukám és a kollégiumi szobatársaimé is mindig almás süteményt sütöttek. Amikor visszamentünk a kollégiumba, kialakult közöttünk az a mondás, a sütemény az az almás pite, a többi csak tészta.

  Háziállatok?

Nagyon szeretem az állatokat. Anyai nagypapám körzeti állatorvos volt. Gyerekkoromban, a nyári szünetekben a TSZ csirketelepétől kezdve a malacszülésig mindenhol jártam vele. Most az aktuális háziállatunk Adél lányom kiscicája.

  Mire a legbüszkébb?

Az összetartó kis családomra mindenképpen. Büszke vagyok a szakmai utamra, amin eddig jártam, és arra is, hogy általa országos ismertségre tehettem szert. Külön öröm számomra, hogy a szakmai munkám révén bekerültem a Magyar Gasztroenterológiai Társaság vezetőségébe, illetve ezen belül az Endoszkópos, továbbá az Endoszkópos Ultrahang Szekció vezetőségébe is.

  Ha kifogná az aranyhalat, mit kívánna tőle?

Nyugodt körülmények között tudjunk élni és stresszmentesen dolgozni. Igazából elindult az egészségügyi pályán egy átszervezés, bérrendezés. Korábban alacsonyan voltak tartva a bérek, ha valaki biztos körülmények között akarta tudni a családját, másodállást vállalt, rohant ide-oda magánrendelésre. Most látom, hogy ez kezd a helyére kerülni. Viszont a Covid-helyzet, a globálisan jelentkező forráshiány nehéz helyzet elé állítanak bennünket is.