„A neurotikus fél világnak orvosilag kellene őket felírni.”

 Matisz László, Gramofon

35 Bohém év

INTERJÚ ITTZÉS TAMÁSSAL, A BOHÉM RAGTIME JAZZ BAND VEZETŐJÉVEL

A Bohém Ragtime Jazz Band a világ egyik legsokoldalúbb jazz bandje idén ünnepli 35 éves jubileumát. A bohém tagok összesen tizennégy hangszeren játszanak, és az általuk művelt zenestílusok száma is vetekszik ezzel. Megfordultak már a világ szinte összes nagy tradicionális jazzfesztiválján, 27 albumuk jelent meg, felvételeiket világszerte hallgatják. Kétszer nyertek első díjat a Dixieland Zenekarok Országos Versenyén, és eMeRTon-díjjal valamint Bács-Kiskun Megyei Prima-díjjal is büszkélkedhetnek. 1992 óta szervezik a nemzetközi Bohém Fesztiválokat, s 2016 óta a JAZZFŐVÁROS házigazdái.

Hogyan indult a Bohém story?

– 1984-ben már középiskolásként a Pedagógus Énekkarban énekeltem, s egy évadzáró kórusbulira hoztunk össze egy ragtime-ot Szegszárdy Imre kórustársam kérésére. Zeneművészeti szakközépiskolásként én készítettem a hangszerelést. Mostani szemmel borzalmas volt, de akkor nagyon tetszett mindenkinek. Az alkalmi zenekart kórustagok alkották, s a lelkesedés kitartott, így 10 hónappal később, 1985. március 8-án, a művelődési központban a megyei pártbizottság nőnapi ünnepségén teltház – 600 néző – előtt mutatkoztunk be két számmal. Ez volt az első nyilvános fellépésünk, ezért ezt a dátumot tekintjük a születésnapunknak. Onnan már nem volt megállás. Eleinte a lelkesedés, a fiatalos lendület hajtott bennünket, később a szakmai sikerek vittek előre.

Mik a fontosabb Bohém állomások?

– Mindig igyekeztem úgy irányítani a zenekart, „befolyásolni” a sorsot, a szerencsénket, hogy legyen valami új, előrevivő az életünkben. Ilyen volt 1986-ban az első kecskeméti ragtime fesztivál, 1987-ben az első külföldi meghívás, 1989-ben az első lemez, 1992-ben az első nemzetközi fesztivál és CD-felvétel Joe Murányival. Aztán jöttek a díjak, az elismerések, 1998-ban az első amerikai turné, amit aztán négy másik követett, a nagy külföldi jazz fesztiválok – Pori, Montreux, Breda, Ascona német és svájci tévéfelvételekkel, Berlin élő rádióközvetítésekkel, Bukarest tévéfelvétellel – a kiadott CD-k és persze a koncertek a Művészetek Palotájában. Legalább ilyen fontosak még a CD-felvételekre meghangszerelt magyar anyagok, és a saját számokból álló „Jazzvarázslat” vagy „A Lutherek” című ragtime-operám.

A Bohém Ragtime Jazz Band branddé avanzsált. Minek köszönhető ez?

– Úgy gondolom, a minőségen és a kitartáson kívül talán annak is, hogy a fesztiváljainkkal igyekeztünk közösséget építeni, és olyan ügyek mellé állni, amik túlmutatnak a zenén, mint például az évente megrendezett jótékonysági koncertünk egy általunk kiválasztott kedvezményezett javára vagy az országos jazzműveltségi vetélkedőnk. Éveken át szerkesztettem a Bohém JazzMagazint, VIP tagok csatlakoznak hozzánk és komoly „rajongói” levelezőlistával rendelkezünk. Koncert-projektjeinkkel és szakmai együttműködéseinkkel, vendégszólisták, swing- és egyéb táncosok bevonásával újat, „unikálisat” próbálunk alkotni. Mindig volt és van valami, ami a zenélés mellett pluszként jelenik meg a nevünk mellett.

Hogyan tovább a Bohém úton?

– Bízom benne, hogy folytatni tudjuk a Bohém Fesztiválok és a JAZZFŐVÁROS szervezését. Mindig törekszünk megújítani a repertoárunkat, vannak ötleteim újabb albumokra is. Nagyrészt új anyagokkal készülünk az augusztus 29-i jubileumi koncertünkre. Szeretnénk tovább erősíteni a nyolcról hét főre fogyatkozott zenekarunk hazai jelenlétét és eleget tenni a külföldi meghívásainknak. Nekem személy szerint örömteli lenne, ha „A Lutherek” Kecskeméten is műsorra kerülhetne. Ha egy évadon át sikerrel mehetett Debrecenben, sőt az előadás a Nemzeti Színházba is eljutott, miért ne lehetne belőle sikerdarab Kecskeméten is…

Fotó: Banczik Róbert