Oldal kiválasztása

Ahol otthon vagy, az az otthon…

Interjú Márton Szilvi lakberendezővel

„Az vagyunk, amit gondolunk. Mindaz, ami vagyunk, a gondolatainkból táplálkozik. Gondolatainkból építjük fel a világunkat.”

Márton Szilvi 2016 óta foglalkozik lakberendezéssel, belsőépítészettel. Beszélgetésünk elején röviden így mutatkozik be: „Kos jegy szülöttjeként nagyon makacs és önfejű lány vagyok, ugyanakkor kedves és barátságos. Szeretek emberekkel foglalkozni, emberi sorsokat látni és azokból tapasztalatokat gyűjteni. Szerencsés vagyok, hogy a szakmám által megismerhetem az emberi lélek sokszínűségét.”

Gyermekkorodban bizonyára sokan megkérdezték, mi leszel, ha nagy leszel. Mit válaszoltál?

Azt, hogy fogalmam sincs. Én egy nagyon későn érő típus vagyok. Az életem különböző periódusaiban más és más dolgok érdekeltek, így hosszú ideig nem érett meg bennem a konkrét elhivatottság.

Miért választottad a lakberendezést?

Nagyon sokáig útkereső voltam. Eredendően kereskedelmi és marketing végzettséggel rendelkezem. Mondhatnám, a lakberendezés, belsőépítészet teljesen véletlenül érkezett az életembe, de ez nem teljesen igaz. Fontos megemlítenem, hogy apukám és az iker öcséim építőmérnökök. Egyedül én lógtam ki a sorból, hogy nem műszaki pályát választottam. Szóval egészen véletlenül, egy gyerekkori barátom anyukája segítségével elkezdtem egy faipari áruházban dolgozni, mint beszerző, de sokat voltam az eladópult mögött is. Így lehetőségem nyílt a faipar mellett megismerni az asztalos szakmát. Aztán elindult bennem egy kósza gondolat, hogy az addigi ismereteimet felhasználva, egy kis kreativitást és természetesen sok tanulást hozzá téve, szerencsét próbáljak a lakberendező pályán. Így esett, hogy az iskola elvégzése után a lakberendezői pályán találtam magam, és bizony adódik olyan alkalom, amikor édesapámmal közös munkában veszünk részt. Ki tudja, talán a jövőben a testvéreimmel is hasonlóképpen fogunk együttműködni. Ezek után azt gondolom nincsenek véletlenek!

Mi a szépsége a munkádnak?

Nagyon nehéz lenne ezt pár mondatban jellemezni, de a legfontosabb talán az, hogy otthont, biztonságot teremtünk egy igazán szép környezetben.

Hogy fogalmaznád meg, milyen az igazi otthon?

Wass Albert gondolata fejezi ki legjobban: „Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon…”

Milyen kihívásokat rejt magában ez a szakma?

Huh-hu, nagyon sokat. Ez a szakma egy állandó tanulási folyamatot igényel. Folyamatosan változnak a trendek, a technológiák, naprakésznek kell lenni. Számomra a legnagyobb kihívás  abban rejlik, hogy az elkészült enteriőrben összhangban jelenjen meg az én lelkületem, az ügyfél ízlése, személyisége és a design. Hiába igaz az, hogy ismernünk kell a trendeket, az én munkám nem ezen alapszik. Én nem képviselem a trendiséget, de felhasználom. Előbbre valónak tartom, hogy az általam kialakított enteriőr különleges, használható, otthonos, kényelmes és mindenekfelett időtálló legyen. A tervezés mellett nagyon fontosnak tartom, hogy a belsőépítészetet érintő szakágak munkafolyamataiba is belelássak, amennyire lehet megtanuljam.

Mi a kedvenc stílusod?

Talán az eklektika, mert több érzelem megjelenítésére alkalmas.

Melyik illik rád?

1. imádom a munkámat

2. szeretem a munkámat  

3. teszem a dolgomat

Mondhatnám, hogy imádom a munkámat, de az életemet és az egészségemet sokkal jobban. Aki csak a munkájának él, az igazán nem is él, hiszen nem fedezi fel a saját világa sokszínűségét. Viszont ha harmóniát, egyensúlyt teremtünk a magánélet és a hivatás között, akkor a munkában is jobban ki tudunk teljesülni. Én ebben hiszek.

Mi szükséges ahhoz, hogy egy megbízást sikeresen teljesíts?

A megfelelő tudás és felkészültség mellett elengedhetetlen a különböző szakemberekkel való kölcsönös, szoros, bizalmon alapuló együttműködés. Ha ez nincs meg, akkor az egész munka veszélybe kerül.

Miért érzed fontosnak a komplex feladatvállalást?

Úgy gondolom, ügyfeleimnek is sokkal egyszerűbb, ha nem nekik kell foglalkozniuk azzal, hogy összeszervezzék a különböző szakágak munkafolyamatait.

Ha kifognád az aranyhalat, mi lenne a három kívánságod?

Kislánykoromban mindig vágytam erre a kérdésre, ám az aranyhal máig nem úszott felém. Ha kívánhatnék tőle, ezek lennének: Minden ember tanulja meg magát tisztelni, szeretni és Önmagában bízni! Azt hiszem, ha mindezt megtanulnánk, akkor nemcsak az életünk lenne teljesebb, de a szakmánkban is sokkal többet érnénk el.

 

Átalakul a szakképzés

részletek >

Új Széchenyi Kártya hitelkonstrukció az agráriumnak

részletek >