Az állandó fejlődés vezérel…

Fotó: Gyenes Kata

Barta Dóra a Kecskemét City Balett művészeti vezetője és a Hírös Agóra ügyvezető igazgatója. Kifinomult, kedves és fegyelmezett nő, nem sémakövető, inspirálják a járatlan utak. Az alkotás a lételeme, érteni és érezni akarja, ki, mit és miért csinál. Erősen célorientált személyiség, tettei mögött mindig ott a szív. A dolgok analizálása foglalkoztatja, különleges perspektívából szemléli az érzetek és érzelmek kivételes találkozását. A változás izgatja, lendületet ad neki. Hisz abban, hogy az azonosan gondolkodók között újszerű kapcsolódási pontok jöhetnek létre.

 Az interjúra készülés közben eldöntöttem, a hangsúlyt nem a művészi attitűdre és nem Dóra igazgatói kinevezésére helyezem. „Egyszerűnek” és nem szokványosnak tűnő kérdéseimmel inkább az emberi oldalt szeretném körbejárni és azt megosztani olvasóinkkal.

  Életed melyik történetéből tanultál a legtöbbet?

Tizenegy éves voltam, amikor felvettek a budapesti Állami Balettintézetbe. Így nagyon fiatalon elszakadtam a családomtól, az életem jórészt a fővároshoz kötődött.  Minden hétfő reggel Egerből egy csíkos bőrönddel vágtam neki az útnak. Édesanyámék nem engedték, hogy vonattal közlekedjek, mert a buszt biztonságosabbnak tartották. Volt egy buszsofőr, aki rendszeresen vitt engem. Látva, hogy kicsi gyermekként egyedül, a szüleim nélkül utazom, egy idő után elkezdett felelősséget érezni irántam. Egyik hétfő reggel egy baleset miatt sokat vártunk az autópályán. Nagyon kétségbeestem és féltem, hogy elkések az iskolából. A sofőr látta rajtam az ijedtséget, megnyugtatott és megígérte, hogy segít. Biztosan lett volna más feladata is az út végeztével, de ő a hatalmas busszal, a szűk kis utcákon keresztül elvitt engem egészen a Kazinczy utcai iskola ajtajáig.

Ez arra világított rá, hogy lehet felelősséget vállalni számunkra idegen emberért is, ha ő megérzi bennünk a szívbéli adás lehetőségét.

  Mikor lettél felnőtt?

Korán, ami nem fizikai, hanem lelki szinten értendő. Az előbb említett élethelyzet is mutatja, tizenegy évesen kellett feltalálni magamat egy idegen városban, és kialakítani önfenntartó világomat egy kollégiumban.

A markáns életvezetésem megvalósításában könnyebbséget és nyugalmat jelentett a biztos családi hátterem. Szintén a korai felnőtté válásom emlékeként őrzöm, amikor tizenkét évesen már felléptem az Operaházban és az Erkel Színházban, s az első saját fizetésemből befizettem a kollégiumi díjamat. Ez meglepő volt a szüleimnek, számomra pedig különleges érzést jelentett, hogy tudok magamról gondoskodni. Ez az önállóságtudat nagyon hamar bekódolódott az életembe.

  Milyen pályáról álmodtál gyerekként?

Kiemelkedőről, de nem arról, hogy balerina leszek. Különösebben egyik foglalkozás után sem vágyódtam, de azt hiszem, hogy tizenegy éves kora előtt az ember igazán komolyan nem is nagyon fogalmaz meg ilyet. A tanulmányaim során felfedeztem az élet más területeit is, de mély nyomot nem hagytak bennem. A raliversenyzés viszont már egészen kicsi korom óta vonz, imádom az autóval, a sebességgel kapcsolatos dolgokat. A száguldás a mai napig prioritást élvez az életemben. Az egyik legnyugalmasabb hely számomra az autó. Nagyon szeretek vezetni, terápiás szerepet tölt be az életemben, kikapcsol és segít jól koncentrálni. Szabálykövetően közlekedem, soha nem megyek bele olyan helyzetbe, ami bárkit is veszélyeztethetne.

 Mi a legfontosabb vezérelv az életedben, ami mentén haladsz?

Az állandó fejlődés vezérel. Mindig szeretek többet kihozni egy adott helyzetből. Visszafelé nagyon ritkán nézek, kevésbé gondolok a múltra, a jövőre viszont nagyon erősen. Fontosnak tartom a fejlődési ívet, mindig hosszú távra tervezek.

 Mennyire könnyen engedsz el dolgokat?

Régen nehezen, ma már könnyebben. El kell jutni addig a pontig, hogy el tudjuk dobni a saját béklyóinkat. A fejlődésemet mutatja az is, hogy a régi problémák ma már nem nyomasztanak annyira. Ragaszkodó típus vagyok, ezért amiben még látok pozitív, előremutató lehetőséget, azt nehezen engedem el. Amiről viszont tudom, hogy rossz és visszahúz, arról ma már könnyebben lemondok, elengedem, ha már nem éri meg küzdeni vele.

  Hogy viszonyulsz az igazságtalansághoz?

Azt hiszem, az egyik legnagyobb hibám, erősen érzékelem az igazságtalanságot. Régebben nagyon nyomasztott, továbbá sokat küzdöttem azért, hogy bebizonyítsam az igazamat. Ma már kevésbé törekszem erre, úgy vagyok vele, nem biztos, hogy változtat bármin is, ha az igazam bizonyítására törekszem.

 Kit tekintesz példaképednek?

Mindenkit példaképemnek tekintek, aki képes a nagy egészhez hozzátenni. Erősen hat rám és tiszteletet vált ki belőlem, ha például egy hétköznapi mesterember a feladatát a szíve és a tudása által átitatott jó érzéssel oldja meg.

 Milyen szerinted az ideális vezető?

Megkerülhetetlen. Kellőképpen érzékeny, de határozott. Mindkettő fontos, mert az egyik a másik hiányában hibákat eredményezhet. Legyen nagy szíve, de elég ereje is ahhoz, hogy bizonyos elvek mentén képes legyen haladni, vezetni.

  Mit éreztél abban a pillanatban, amikor először megölelted a gyermeked?

Tiszteletet. Úgy fogalmaznék, univerzális élményt éltem át a kisfiam érkezésekor. Először a kezembe tartva fogalomként, érzetként tekintettem rá, ami az én földi létezésemben és az ő érkezésében nagyon erős gondolatokat indított meg. A szemébe néztem, és az első pillanattól kezdve fel tudtam rá nézni. Valami olyat sugárzott a lénye, hogy úgy éreztem, ez egy partneri találkozás. Egy olyan tudás csillant meg benne, amitől én nem akartam őt kicsinek tekinteni. Ennek szellemében neveljük őt a kezdetektől, de határozottan, a kellő szigorról sem megfeledkezve.

Fotó: Gyenes Kata

  Mire helyezed a hangsúlyt a gyermeknevelésben?

Nemcsak a szeretetre, hanem a szeretet kifejezésének egyértelműsítésére. A szeretet kifejezésének léteznek különféle módjai, amit tudatosan használok és adok át.

 Mi a kedvenc filmed?

Nehéz kérdés, mert ritkán választok ki kedvencet. Mélyen megragadt bennem a Temple Grandinról, egy Asperger-szindrómában szenvedő hölgyről szóló film, akit valójában a betegsége predesztinált arra, hogy kibontakoztassa karrierjét. Az orvosok azt javasolták az anyjának, hogy adja intézetbe, ám ő fáradságos munkával elérte, hogy tanuljon meg írni és beszélni. Temple nem tudta megölelni az embereket, még az édesanyját sem, de különleges érzékenységgel figyelte meg az állatok érzéseit. Egyetemre került, ahol pszichológiát és zoológiát tanult, majd a nagyüzemi állattartás szakértője lett. Ő az, aki az amerikai vágóhidaknál megreformálta a marhák levágásának rendszerét és ezzel egészen más helyzetbe hozta a haláluk előtti pillanatokat.

 Melyik könyv üzenete hagyott mély nyomot benned?

Megint nehéz választanom. Szívesen forgatom Popper Péter könyveit, sokat segítenek, de nagyon szeretem Stephen Hawking világegyetemről, a világ távolságairól szóló írásait is. Az utóbbi időben a munkám kapcsán adódnak kötelező olvasmányaim is, különösen érdekelnek a tragikus sorsokról, az élet nehézségeiről íródott kötetek. Erősen hatott rám Tolsztoj Anna Karenina című regénye, ezért is határozta meg az általam rendezett balettelőadást leginkább az irodalmi textúra.

 Mi a kedvenc ételed?

Kiskorom óta kedvencem a káposztás tészta és nagyon szeretem a töltött káposztát is. Az utóbbi időben egyre inkább elvarázsol a konyhaművészet, kedvelem a különleges, gazdagon megválogatott ételeket. Elsősorban a stílus ragad magával, nem egy konkrét étel.

 Mi a kedvenc italod?

Ritkán iszom alkoholt. Ha mégis olyan alkalom adódik, akkor a Diplomatico. Ez egy rumfajta, ami az utóbbi három évben került elém, egy azóta már jó barátom kínált meg vele először. Állítottam, hogy nem szeretem a rumot, de mégis megkóstoltam. Életemben akkor hatott át először az az érzés, hogy egy italban is meg lehet tapasztalni valami mély szakmai tudást és tartalmat.

  Egy tíz év körüli kislány megosztja veled az álmát, híres balett táncos szeretne lenni. Mit mondanál neki?

Még ha erős is az álma, de a fizikai képességei nem támogatják azt, akkor őszintén szembesíteném vele. Ha egy olyan csodálatos teremtés osztja meg velem az álmát, akinek a fizikai adottságai, készségei ragyogóak, mesélnék neki. Ha nagyon tehetséges, akkor erősen támogatnám, ha közepesen tehetséges, akkor a mesém arról szólna, keressen egy másik álmot.

Fotó: Dömölky Dániel

  Mi életed legnagyobb teljesítménye?

Életet adtam a kisfiamnak, Milosnak.

Melyik tulajdonságodra vagy a legbüszkébb?

A kitartásomra, és nem szeretném, ha öndicséretnek tűnne, de tudom, jó szívem is van.

 Melyik emberi tulajdonság idegesít a legjobban?

A kétarcúság és a hazudozás.

 Hogyan alakítod a gondolataidat tetté?

Rutinosan.

 Meghívnak egy TED előadásra. Miről adnál elő?

A kreativitásról.

 Hogyan vinnéd színpadra az eddigi pályafutásodat?

Egy székkel, szóban.

 Milyennek képzeled magad 20 év múlva?

Aktív szereplőként, a családi ölelés érzetével, karrierem nyugvópontra jutásával.

  Mit jelent számodra?

• Művészet: mindent.
  
• Színpad: érzékeny terep.
  
• Siker: fontosság.
  
• Balettintézet: különleges lehetőségek.
• Házasság: szép dolog.
• Munka: az önmegvalósítás fontos tere.
• Innováció: nélküle nem tudnék élni.
• Járatlan út: tetszik.
• Alkotás: minden egyes sikeremben benne van. Az élet bármilyen területén alkotó erővel látom meg a dolgokat.
• Extravagancia: nagyon tetszik.
• Középszerűség: fáraszt.
• Álomvilág: néha szerintem ez az igazság.
• Kapcsolatépítés: az őszinteségen alapuljon.
• Komfortzóna: nem nagyon ismerem.
• Alázat: pici korom óta gyakorlom.
• Előítélet: idegesítő, pontosabban korlátoltságot jelent.
• Újjászületés: remek találmány.
• Őszinteség: tiszta kommunikáció, csak azt!

Fotó: Zsolnai Péter