A változásról…

A változás az élet velejárója. Még azok a dolgok is alakulóban vannak, amik látszólag állandók. Gondoljunk csak bele, változások nélkül mi sem lennénk. Egy biztos, akár mi kezdeményezzük, akár „elszenvedői” vagyunk, akár pozitívan, akár negatívan hat ránk, megannyiszor kihívást jelent, hogy teljes egészében befogadjuk, és az életünk részévé tegyük.  

Ez az írás arra keresi a választ, hogyan tudjuk megérteni a változás természetét, és hogyan mentesülhetünk az ezt övező negatív gondolatoktól.

A változástól sokszor azért tartunk, mert bizonytalanságot, egy mindaddig ismeretlen helyzetet hoz az életünkbe. Fontos ugyanakkor, hogy tudatosítsuk, a bizonytalanság egy átmeneti állapot. A dolgok kimenetelével kapcsolatos kétely bár nagyon rossz érzéseket kelthet bennünk, nem szabad elfelejtenünk, ha a helyzetet proaktívan kezeljük, akár jelentős javulást is hozhat az életünkbe. 

Tekintsük azt az esetet, amelyben aktívan szeretnénk (vagy szükséges) irányítani a változást. Legtöbbször az első lépés megtétele a legnehezebb, mert az az érzés társulhat hozzá, hogy a folyamat így visszafordíthatatlanná válik. Ugyanakkor, ha sikerül az elképzeléseink szerint a legkedvezőbben haladnunk, az első lépés a legemlékezetesebb. Jó érzés visszatekinteni a magunk mögött hagyott útra, honnan indultunk, és hol tartunk. Ez büszkeséggel tölthet el minket, és egyben erőt adhat, hogy képesek legyünk előremozdulni a célunk felé. 

Erről több értekezést is olvashatunk, én most Zig Ziglar motivációs előadótól választottam egy idézetet: „Amit a cél elérésével kapunk, közel sem olyan fontos, mint amivé válunk, amíg azt elérjük.”

A sikeres és boldog életvezetéshez kulcsfontosságú és elengedhetetlen a változás iránti belső igény felismerése. A változás ugyanis nemcsak az adott életterületünkre fejt ki hatást, hanem a személyiségünkre is. Fontos megértenünk, hogy a körülöttünk lévő világot ugyan nem (mindig) tudjuk formálni, saját magunk viselkedését, hozzáállását annál inkább. Kimondhatjuk, hogy akár mi kezdeményeztük, akár nem, az előttünk álló változást csak tudatos munkával, csak saját magunkon tudjuk elkezdeni, és csakis nagyfokú elkötelezettséggel és fókuszálással vihetjük véghez. 

A változásra való felkészülés során először is két fontos kérdést kell feltennünk magunknak:
– Esélynek vagy fenyegetésnek tekintjük a változást?
– Milyen lehetőségeket foglal magában a változás?

Amikor olyan változással állunk szemben, mellyel valamilyen formában meg kell küzdenünk, általában az alábbi szakaszokon megyünk keresztül: tagadás, ellenállás, felfedezés, elkötelezettség. Míg a tagadás szakaszában defenzívekké válunk, és a változást fenyegetésként éljük meg, az ellenállás fázisában a status quo-nk elvesztésétől tartunk. Amennyiben a felmerülő kérdéseinkre megnyugtató válaszokat tudunk adni, ezt felváltja a felfedezés (újdonság) öröme, mely egy magas energiaszintű állapot. Végül pedig akkor tudunk ebben elköteleződni, mikor már tapasztaljuk a változás nyújtotta lehetőségek előnyeit.

Ha mindezek feltérképezéséhez, tudatosításához szükségünk van egy külső, pártatlan félre, ne habozzunk felkeresni egy coach-ot, aki szakértő támogatást tud nyújtani számunkra.  A coaching folyamat empatikus atmoszférát teremt az ügyfél és coach között. A coach figyelmes és elfogulatlan módszerének ereje abban rejlik, hogy segítő szakemberként semmilyen körülmények között sem akarja megváltoztatni ügyfelét, hanem értő figyelemmel kíséri, és támogató kérdéseket tesz fel neki. A problémakör tudatosítására, a belső elhatározás és a cselekvés ösztönzésére olyan eszközöket használ, melynek célja, hogy a változás egy belülről vezérelt úton induljon el. Ahogy Róma sem egy nap alatt épült fel, úgy a változás sem pillanatok műve. Ezért a szakember központi feladata, hogy miközben a közös munka során a történések jövőre való hatására is fókuszálnak, az ügyfelet a jelenben tartsa.

Portréfotók: Szecskó Rita 
Szerkeszti: L. Horváth Csilla | imagemagazin.hu

Még több cikk (kattints a képre!)