A versenyszellem és az emberség jól megférnek egymás mellett

Berta Tibor Szolnokon született, az iskoláit is ott végezte. A főiskolán közgazdász diplomát szerzett külgazdasági szakon logisztikai fakultációval kiegészítve. A gyakornoki éveit a győri Audinál töltötte, ahol főállást is ajánlottak neki. Kezdetben alkatrészbeszerzéssel foglalkozott, majd csoportvezetői státuszba került. Később a kecskeméti Mercedes gyárhoz szerződött, ő volt az első logisztikusok egyike. Közben megkeresték a CabTec-től, amikor a stratégiai beszerzés Svájcból Magyarországra került. Jövőképként vezetői pozíció betöltését vetítették elé. Mivel ez a karrierút mindig is vonzotta Tibort, így a hívószó kulcsszóként hatott rá, és 2010 májusában belépett a CabTec-hez. Kezdetben stratégiai beszerzőként tevékenykedett, majd egy év múlva a beszerzés vezetését bízták rá mindkét magyarországi telephelyen, valamint a kecskeméti cégvezető helyettese lett, 2014 júniusában pedig kinevezték cégvezetőnek.

Berta Tibor nős, két gyermek édesapja. Csupa szív, motivált ember, dinamikus vezető, aki teljes gőzzel és gázzal éli a mindennapjait. Jó viszonyt ápol a beszállítókkal, a vevőkkel, de oda tud csapni az asztalra, amikor úgy érzi, hogy a másik fél részéről nincs meg a kellő tisztelet.

  Mi a vezetői hitvallásod?

Vezető csak akkor lehetsz, ha élére tudsz állni annak, amit képviselsz, ha támaszkodhatsz a csapatodra, és elvetheted a magot, ami később kivirágzik. Ezt viszont csak teljes szívvel lehet tenni, a maximumra törekedve, olykor áldozatokat hozva. 

  Mi a mottód?

Igazi mottóm vagy kedvenc idézetem nincs, de vallom a mindent vagy semmit elvet. A sportból merített gondolatok is iránymutatók számomra: ha veszítünk, az nem jelenti azt, hogy mi vagyunk a legrosszabbak, vagy ha győzünk, akkor sem bízhatjuk el magunkat.

  Mi a legnagyobb hajtóerő, ami munkára bír?

A versenyszellem, hogy a legjobbak legyünk a CabTec cégcsoporton belül. Találjuk meg azt a pluszt, amit hozzá tudunk tenni a munkánkhoz, ami által többé válunk a cégcsoport egységeihez képest.

  Milyen vezérfonal mentén hozod meg a döntéseidet?

Igyekszem kevés érzelemmel, a számok alapján dönteni. Ha erre nincs lehetőségem, a hirtelen döntés elkerülése érdekében – mivel hajlamos vagyok rá – kikérem azon kollégáim véleményét, akikben megbízom.

  Milyen vezetőnek tartod magadat?

Inkább erőskezűnek, mint demokratikusnak, de elég szabad teret hagyok a munkatársaimnak a kiteljesedésre. Komoly szakmai elvárásokat támasztok kollégáimmal szemben, emiatt olykor elég sarkosnak, mondhatjuk szigorúnak tűnhetek. De szeretem, ha rendben mennek a dolgok, ha mindenki tudja, mi a feladata. Mindemellett nyitottnak és emberségesnek is tartom magamat. Mindig nyitva áll az irodám ajtaja, bármelyik munkatársam bejöhet hozzám a problémájával. Közvetlenül viselkedek a kollégákkal, az egyenlő bánásmód elvét vallom. Egy nagy csapatot alkotunk, ahol mindenki fontos szerepet tölt be. Ha valaki hibázik, inkább azzal van gondom, ha nem mondja el. Ha odaáll elém, elismeri a tévesztését, és megfogadja, hogy többé nem követi el ugyanazt a hibát, akkor örülök, hiszen őszinte volt, és tanult a hibájából.

  Mely elismeréseidre vagy a legbüszkébb?

Amelyeket a kollégáimtól kaptam. 2020-ban, a Covid legagresszívabb időszakában az egyik lélegeztetőgépeket gyártó vevőnktől hatalmas megrendelés érkezett. Mindent át kellett szerveznünk, hogy rá tudjunk állni a feladat teljesítésére. Kemény időszakot éltünk át közösen, de júliusban rekord árbevételt értünk el. A hónap végén, pont aznap, amikor a születésnapomat ünnepeltem, a kollégáim egy cseles meghívással tortával és oklevéllel kedveskedtek az elért eredmények elismeréseként, az utóbbit ma is őrzöm az irodám falán. Szintén komoly elismerésnek tekintem, amit tavaly év végén kaptam a céges karácsonyi rendezvényünkön, ahol a svájci vezetőség is képviseltette magát. A köszöntő beszédem és a jubiláló munkatársak elismerése után Incike, akinek a neve fogalommá vált nálunk, az üzemi tanács elnökeként – négy taggal karöltve – ajándékokat adott át nekem, és elismerően szólt arról, hogy milyen jó főnökük vagyok, és milyen jólesik nekik, hogy mindig kiállok értük.

  Milyen kihívásokkal kell szembenézned nap mint nap?

Főleg személyi kihívásokkal. 330 dolgozó esetén előfordulnak nehezebb élethelyzetek, amik óhatatlanul kihatnak a munkára. Ezeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül, ilyenkor segítséget kell nyújtanunk. Másrészt a piac is támaszt elvárásokat felénk. A vevők minél olcsóbban és mostanában egyre kevesebbet szeretnek vásárolni.

  Mi adja a munkád szépségét?

Az elért eredmények, amik után boldogok tudunk lenni mi magunk és a tulajdonosok is.

  Mit kedvelsz legjobban és mit a legkevésbé a munkádban?

Szeretek kommunikálni a vevőkkel, a beszállítókkal, a szűkebb környezetemből kilépve gondolkodni, és egy kicsit föntebbről nézni a világot. Szívesen beszélgetek külföldiekkel, náluk hogyan működik az élet, szívesen megismerem a sajátos helyzetüket, szempontjaikat.  Mit nem szeretek? Például kötelező jelentéseket készíteni.

  Mi a kecskeméti CabTec küldetése?

Különleges vevői igények kielégítése magas szintű szaktudással és magyar leleményességgel. Versenytársainkkal ellentétben mi a hozzáadott érték növelésére törekszünk.

  Mik a kecskeméti CabTec értékei?

Annak ellenére, hogy a CabTec multinacionális cégcsoport, megőriztük a családias légkört. Összetartó a csapatunk, magas szintű szakmaiságot képviselünk, jövőorientáltak vagyunk, bármikor, bármilyen helyzetben helyt tudunk állni, és kimagasló vevői elégedettséggel büszkélkedhetünk.

  A számok tükrében.

Évente 7-8 ezer különböző terméket gyártunk, 12 ezer különböző alapanyagot szerzünk be 600 beszállítótól, megbízásokat 1 darabtól egészen 10 ezer darabig teljesítünk. Az átlagos sorozatgyártásunk 300 darab.

  Mi a véleményed az innovációról?

A fejlődéshez, az előre lépéshez elengedhetetlen. Mindent megteszek annak érdekében, hogy a telephelyünkön minél több innovatív megoldást alkalmazzunk a gyártástechnológia, a gépparkunk és folyamataink fejlesztése során.

  Szerinted mi a dolgozói elégedettség titka?

Stabilitás, kiszámíthatóság, rugalmasság, megfelelő honorárium. Nem elhanyagolható az sem, hogy érdekes legyen a dolgozó munkája, és szeresse, amit csinál.

  Ha beállnál az üzembe dolgozni, milyen munkát végeznél szívesen?

Már többször dolgoztam az üzemben, és nem éreztem kellemetlennek. Jobbára a darabológép mellett kötöttem ki. Azért az is előfordult, hogy békával árut mozgattam, vagy beálltam szerelőmunkát végezni, de az utóbbi inkább a hölgyeknek áll jobban.

  Manapság sokat hallani a vezetői kiégésről. Te éreztél valaha ilyet?

Úgy gondolom, igen. Az ember életében – bármilyen körültekintő – megjelennek hullámhegyek, hullámvölgyek, olyan időszakok, amikor fásultnak érzi magát. Én tudatosan törekszem az egyensúly megteremtésére, a kilengések elkerülésére, vagy annak minimalizálására. Ennek érdekében hetente háromszor-négyszer úszom, vagy olyan szabadidős tevékenységeket végzek, ami teljesen kikapcsol. Nemrég megszereztem a kisgéphajó- és vitorlásjogosítványt, így amikor az időm engedi, hajózok a Balatonon.

  Ki tett rád mély benyomást?

Kemény Dénes, a vízilabda-válogatott korábbi szövetségi kapitánya és Frei Tamás, akinek rendszeresen hallgatom a podcastjeit, olvasom a könyveit.

  Tegyük fel, nyernél a lottón ötszázmillió forintot. Mire költenéd?

Nem változtatnék az életemen, nem költeném el, inkább jól átgondolnám, hogy mibe fektessem be.

  Mit jelent számodra a család?

Biztonságot, állandóságot, nyugalmat, stabil hátteret. Azt a közeget, ahol igazán önfeledt tudok lenni.

  Milyen útravalóval látod el gyermekeidet?

Több lábon álljanak, megoldásorientáltan gondolkodjanak, tudjanak minden körülményhez alkalmazkodni, és meg tudjanak élni akár a jég hátán is. Nyitottak legyenek a világra, az egyes kultúrákra.

  Mi idegesít a legjobban?

A tehetetlenség, ha valaki azt mondja: ezt nem lehet megcsinálni, vagy jól van ez úgy, ahogy van.

  Melyik a kedvenc városod, és hova utaznál el szívesen?

Nagyon sok helyre elutaznék, ahol még nem jártam. Szívesen elmennék Ausztráliába vagy akár az USA-ba. Kedvenc városom nincs, amiket láttam, annak mindegyiknek megvan a maga szépsége, varázsa, Kecskemétnek és Szolnoknak is, ahol születtem. A kisebb, családiasabb városokat szeretem, a nagyokat nem, például Budapestet sem, mert idegen számomra az a világ. Munkahely szempontjából is a kisebb, családias vállalatokat kedvelem, ezért is érzem jól magamat a CabTec-nél.

  Milyen munkát próbálnál ki szívesen?

Hajóskapitány lennék egy turistákat szállító hajón vagy vitorláshajón.

  Milyen ajándéknak örülsz a legjobban?

A hasznosnak.

  Mi a kedvenc italod?

A mentes ásványvíz. Abból nagyon sokat megiszom egy nap, mert érzem, hogy olyan tiszta, és jót tesz a szervezetemnek. Ha alkoholról van szó, akkor prosecco vagy pezsgő, esetleg kis sörözés a barátokkal. A cukros italokat kifejezetten nem szeretem.

  Mi a kedvenc ételed?

Frissen fogott halból készített ételek, salátával.

  Mit szeretnél elérni a következő három évben?

Megtartsam a work-life balance-t, egészséges maradjak, jól tudjak teljesíteni a munkahelyemen. A kecskeméti CabTec továbbra is eredményesen haladjon a növekedési pályáján, megőrizze versenyképességét, sikeresen telepítse az elérhető legmodernebb technológiákat, gépeket, legyen minél több ügyfele és árbevétele.

  Ha lehetne egy kívánságod, ami azonnal teljesülne, mi lenne az?

A köröttem lévők legyenek boldogok és egészségesek.

  Melyik?

Palacsinta vagy rétes? – Rétes.
Európa vagy Amerika? – Európa.
Nyár vagy tél? – Nyár.
Kockás vagy csíkos? – Kockás.
Toll vagy ceruza? – Ceruza.
Fotó vagy festmény? – Fotó.
Fekete vagy fehér? – Fehér.
Édes vagy sós? – Sós.
Tenger vagy hegyek? – Tenger.
Róma vagy Párizs? – Róma.
Film vagy színház? – Színház.
Falu vagy város? – Falu.

Fotók: Dudar Szilárd

Még több cikk (kattints a képre!)