Tartsuk meg a gyermeki énünket!

Hodik Adrienn közgazdásznak tanult angol nyelven. Multinacionális cégeknél dolgozott, foglalkozott marketinggel, sales-sel, majd a Procter & Gamble Las Vegasi konferenciáján a Marketing és Sales területén elérhető legmagasabb díjat vehette át. Felfelé ívelő karrier, Adrienn mégis úgy érezte, nincs a helyén, szabadságra és boldogságra vágyik. Sokat utaztak férjével, élményeket gyűjtöttek és álmokat szövögettek, majd a fenntarthatóság szellemében létrehoztak Zebegényben, a semmi közepén egy nyugalomszigetet és egy kis ékszerdobozt, a Natura Hillt. Éttermüket a slow food irányzat szellemében működtetik.  Az ételek alapanyagait hazai kistermelőktől szerzik be, a zöldségeket a közeli biogazdálkodók termesztik, az épület üzemeltetéséhez megújuló energiákat alkalmaznak. Pillanatok alatt berobbantak a köztudatba különösebb reklám és marketing nélkül, pedig mindketten, mint az adott terület szakemberei, koncepcióval is készültek. Buzdítást nem nagyon kaptak, inkább ellenvélemények hangzottak el. Ők azonban nem tágítottak, mentek a saját álmuk után. A Natura Hill a Dunakanyar gyöngyszemeként szinte mindig telt házzal üzemel, sőt gyakran várólistával. A szakma is felfigyelt a profizmusukra. Bekerültek a húsz legjobb vidéki étterem közé, elnyerték Az év szállodája díjat valamint a kiemelkedő gasztronómiáért és környezetért járó Rozmaring díjat is. Adrienn megtartotta gyermeki énjét. Az ő hasonlatával élve pár puzzle elegendő egy új ötlet megvalósításához. Ennek szellemében – a Natura Hill irányítása mellett – jelenleg egy alsó tagozatos iskola alapításán fáradozik és az okos kertészetet tanulmányozza mélyrehatóan. 

  Milyen volt a kis Adrienn?

Kecskeméten születtem, gyermekkoromat Kiskunfélegyházán töltöttem. Egy igazi nyüzsgő, vidéki kislány voltam, aki iskolába járt, időnként pedig a selymesi tanyájukon kergetőzött a libákkal, birkákkal. Édesanyám pedagógus volt, így nem volt kérdés, hogy az iskola után egyből hazamegyek-e tanulni. Nagyon irigyeltem a kulcsos gyerekeket. Milyen tulajdonságok illettek akkor hozzám? Maximalista, tanulós, megfelelni vágyó.

  Általános iskola után hol tápláltad a maximalizmusodat?

A félegyházi Móra Ferenc Gimnázium angol tagozatos osztályában és nyaranta Londonban. A szüleim megbíztak bennem, ezért minden évben kiengedtek egy hónapra, hogy az ottani nyelviskolában fejlesszem az angoltudásomat. Az utazás szeretete később is megmaradt bennem, ha volt egy kis megtakarított pénzem, repülőjegyre költöttem.

  Hogyan tovább a gimnázium után?

Az ötletet egy Petőfi Népében megjelenő hirdetés adta, amit az angoltanárunk mutatott meg nekünk az egyik órán. A budapesti International Business School (IBS) ösztöndíjas helyeket hirdetett meg. Egyébként a magas tandíj miatt jobbára nagyvállalkozók, diplomaták gyerekei jártak oda. Az ajánlat úgy szólt, biztos gyakorlati hely egy multinál, és lehet majd tanulni az oxfordi anyaintézményben is. Gondoltam, ez nem rossz. Az angoltanárom is azt mondta, büszke lenne, ha valamelyikünk bejutna. Én bátor voltam, mivel elég jól beszéltem az angolt, jelentkeztem és felvettek. Nagy szerencsém volt, mert csak abban az évben hirdették meg ezt a kedvezményt.

  Milyen volt az IBS-n?

Nagy hangsúlyt fektettek a gyakorlatias oktatásra. Jobbára csapatban dolgoztunk azzal a tudattal, hogy az egyik csapattag lehet bulizós, a másik szerelmes vagy az is előfordulhat, hogy a végén csak ketten oldjuk meg a feladatot. Olyan mennyiségű tudást nem halmoztunk fel, mint akik egy ötéves egyetemre jártak, viszont azt nagyon megtanultuk, hogyan lehet információkhoz jutni. Így már akkor az eszembe véstem, nem kell mindent tudnom, csak azt, kitől kell megkérdeznem.

A harmadik év szakmai gyakorlattal telt. Az Unileverhez kerültem, és tudtam, ha bizonyítok, ott tartanak. Közben elnyertem egy féléves oxfordi ösztöndíjat. Izgalmasan és sok tapasztalattal telt ez az időszak. A diplomamunkámra ott készültem fel, melynek témájaként a TV-nézés káros hatásait választottam. Nem véletlen, mivel a TV-t már tizennyolc éves koromtól száműztem az életemből. Akkor még nem tudtam, hogy az okostelefon az igazi démon. Ragyogó irodalmi források álltak a rendelkezésemre Oxfordban. Visszajöttem az Unileverhez és munka mellett megírtam a diplomamunkámat.

  Belekerültél a multi világba…

Három és fél évet töltöttem az Unilevernél, másfél évet a Johnsonnál, utána hat évet a Procter & Gamble hazai disztribútoránál. A P&G luxus termékeit egy kiskunfélegyházi családi cég forgalmazta. Így a munkám révén visszajártam abba a városba, ahol felnőttem. Ebben a feladatkörben megtapasztaltam a multi profizmust, a kis cégnél pedig azt, hogy egy vállalkozásnak lehet emberi oldala is.

  Házasság, élménygyűjtés, fészekrakás…

A házasság előtt én mindenhova repültem, az esküvőnk után viszont el sem hagytuk a férjemmel Európát. Csak olyan városokat vettünk célba, ahová motorral lehet menni. Mindenhol megfigyeltük a helyi sajátosságokat. Az egyik legfantasztikusabb élményünk Toszkánához köthető. A kicsi családi panzióban a néni szedte az udvaron a málnát és a gyerekek kezébe adta, a frissen szedett olivabogyót a reggelihez tálalták fel. Olyan vendéglátás tárult elénk, amit addig nem ismertünk. Feltettük a kérdést, miért nincs ilyen itthon. (Ma már van vagy húsz.) Nem jó ötlet? Sokat dilemmáztunk, de nem láttunk semmilyen okot, hogy ne működhetne.

A férjem, Tibi kalocsai, én kiskunfélegyházi. Nekünk nagyon jó volt Budapesten fiatalnak lenni, bulizni, munkát találni. Mivel Pötyi lányom éppen a hasamban volt, elképzeltem, hogy tologatom a babakocsit a Nyugatinál. Igaz, a fővárosban jobban lehet egy gyereket balettra és egyéb különórákra járatni, de én mégis úgy döntöttem, nem akarok a zsúfolt fővárosban, a rossz levegőn gyermeket nevelni. Először úgy terveztük, kétlakiak leszünk. 

Ha nem Pest, akkor irány a Balaton. Mindenképpen akartunk kertet, hogy a gyermekünk azt kapja, amit megtermelünk. Fő szempont volt, nagy legyen a terület, és ne legyenek a közelben szomszédok. Viszont annyi pénzünk nem volt, hogy ezt megvalósítsuk. (Most már örülünk, hogy nem a Balatonnál élünk.) Itt, Zebegényben ugyan nem volt közmű, közút, de gyönyörű és páratlan panoráma tárult elénk. A telek is olcsóbb volt, mi meg úgy voltunk vele, valahol el kell indulnunk. Még mezőgazdasági képzésre is jártam a Gyöngyösi Főiskolára, hogy értsek a földdel kapcsolatos teendőkhöz. Elhatároztuk, építünk itt egy házikót magunknak és mi is fogadunk vendégeket. A toszkán példa még mindig élénken élt bennünk, de nem tudtuk, honnan tanuljuk meg.

  …és jött egy újabb fordulat…

Végül találtunk egy helyet Köveskálon, olyasmit, amit mi is meg szerettünk volna valósítani. Már akkor óriási hírnévnek örvendett a Káli Art Inn. Emlékszem, éppen akkor látogattunk el oda, amikor március 15-én iszonyatosan nagy hó esett, alig lehetett közlekedni. Utólag is elég félelmetesnek tűnik az út, főleg, hogy terhesen vágtam neki. A telt házra mi érkeztünk meg egyedül. A séf vonattal jött, és csak nekünk főzött egész hétvégén. Tetszett a hozzáállása és elképzeltük, milyen jó lenne, ha majd mi is találnánk egy hozzá hasonló szakembert. Eltöltöttünk ott négy napot, és sikerült megtapasztalnunk, hogyan működik egy kiváló vendéglátóhely. Amiért mentünk, azt halmozottan megkaptuk. Be kellett ismernünk, hogy mi viszont nem értünk a vendéglátáshoz, az étteremhez, sőt az építkezéshez sem, majd egyre több dologgal kapcsolatban éreztük ugyanezt. 

Az akkori lelkiállapotunkat egy hasonlattal tudom szemléltetni. A kisgyerek, ha elesik felkel, és ha újra elesik, újra felkel. A felnőtt, ha ennyit elesne, nem próbálna felállni, inkább egész életében négykézláb menne. A gyerekek általában úgy működnek, ha van három puzzle darabjuk, a többit odaképzelik. A felnőttek minden puzzle darabot meg akarnak találni. Akinek viszont megmarad a gyermeki énje, az képes elengedni a fantáziáját. Bennünk megmaradt, és úgy döntöttünk elindulunk három puzzle-lel.

  Hogyan folytatódott tovább?

Vegyünk egy tizenkettes puzzle-t. A hatodik után láttuk, nem kellett volna belevágnunk, de mivel mi olyan előremenekülős fajták vagyunk, már nem fordultunk vissza. Amikor elérkeztünk a kilencedikhez, rádöbbentünk, elfogyott a pénzünk és az energiánk is, de már láttuk, csak három puzzle hiányzik. Valahogy összehozzuk, mondtuk. Sőt ezen a ponton már körvonalazódott, sokkal jobb lesz a végeredmény, mint ahogy elképzeltük korábban.

  …és 2014-ben megnyílt a Natura Hill Vendégház és Étterem…

Az első séfünk Ő lett, akit megismertünk a Káli-medencében. Hozott magával egy nagy adag tudást, sokat segített nekünk az étterem kialakításában. Azóta egyre jobb séfjeink vannak, nagyon büszke vagyok rájuk. Ma már tudjuk, egy étterem színvonala azon áll vagy bukik, milyen a Séf. Egyébként már öt étterem-átalakításon vagyunk túl – megállíthatatlan a bővülés és a fejlesztés ezen a fronton is.

  A slow food nyert…

A slow food irányzatnál igazából nem a lassún van a hangsúly, hanem az alapanyagok tiszteletén. Elképesztő, mi minden zseniális dolgot lehet kihozni a fűszernövényes kertünkből, de répából is lehet készíteni kiváló desszertet, levest, főételt és köretet. Én például imádom a tengeri herkentyűket, a szülinapomra fekete kagylót kértem a séfünktől. Gondban volt, honnan szerezze be, mivel az éttermünkben nem adunk ilyet. Nagyon tisztelem az éttermünk munkatársait, abból dolgoznak, ami megterem, sőt arról is gondoskodnak, hogy a későbbiekre eltegyenek belőlük.

  Mi képviseli számodra az értéket?

A legfontosabb és mindenekfelett áll a család. Semmi nem pótolja azt, hogy mi négyen jól érezzük magunkat. Emellett nagyon fontos még az egészség és a fenntarthatóság. Az idő is nagy értéket képvisel számomra. Azt viszont tanulnom kell, hogy jobban becsüljem meg, ne herdáljam el felesleges dolgokra, arra viszont szánjak időt, amire szükséges. Röviden: TIME IS THE NEW LUXORY!

  Mi a küldetésed?

Segítő típus vagyok, óriási empátiával állok az emberekhez. Próbálom mások helyébe képzelni magam, sokszor ráérzek dolgokra és ki tudok találni élethelyzeteket. Elvégeztem egy tréninget is, a Points of You-t, ami az asszociáción alapul. Kihúzol egy kártyát a csomagból, ami érzéseket hoz fel belőled. Kiváló módszer, jól alkalmazható gyerekeknél vagy akár kollégáknál is.

  Milyen ötlet van a fejedben, amit meg szeretnél valósítani?

A Dunakanyarban szeretnék alapítani egy iskolát a Budapest School rendszeréhez csatlakozva. Pötyi lányom most lesz másodikos, Kiki fiam is nemsokára követi. Azt szeretném, hogy nekik a legjobb legyen. Sok energiát fektetek abba, hogy a vendégeink jól érezzék magukat. Feltettem magamnak a kérdést: Küldjem el a gyermekeimet olyan iskolába, ahol két év múlva elfelejtik, hogy egy fatörzset lehet szivárványosra is rajzolni, és a fa törzse barna lesz, a levele meg zöld? Én szeretném, ha nem veszítenék el a szabadságot, ezért inkább létrehozunk egy iskolát. Az országban tizennyolc iskola működik a Budapest School ernyője alatt. Végigmentünk már egy kiválasztási procedúrán, most az ingatlankeresésnél tartunk. Nem elsőtől nyolcadikig szeretnénk iskolát és nem kétszáz fővel tervezek. Kétszáz fős szállodát sem tudnék vezetni. Az alsó tagozat elindításához három kiváló pedagógust és húsz gyereket keresek. Sikerülni fog, érzem.

  Úgy tudom, az okos kertészetbe is beleástad magad…

A kertészkedés felértékelődött az utóbbi időben, többen elkezdtek vele foglalkozni. Mindenütt pártolom az okos és hatékony megoldásokat. Csak ott öntözünk, ahol kell, csak ott van fény, tápanyagpótlás, ahol kell. Nagy álmom egy olyan okos üvegház létrehozása, ahol minden megterem. Annak örülnék, ha ezt az előbb említett iskolarendszerhez hasonlóan, franchise rendszerben működtethetném. Például, ha egy iskola szeretné ellátni az oda járó gyermekeket mindenféle zöldséggel, mi biztosítanánk hozzá a szükséges infrastruktúrát és tudást. Ha valaki csak a családjának szeretne egy kis kertet kialakítani, ahhoz is találnánk okos megoldást. Ebben látok jövőt és a segítségnyújtáson túl üzleti lehetőséget is.

  Mit jelképez nálatok a csipkebogyószörp?

A Natura Hill az első látványterveken Csipketanyaként szerepelt, azzal mentünk a bankokhoz hitelért. Amikor megvettük ezt a két hektár területet, az egészet egybefüggő csipkebogyó ültetvény borította. A bokrok erősen ragaszkodtak a földhöz, és kemény munkánkba telt, míg megritkítottuk. A nálunk kapható csipkebogyószörppel az akkori gondolatainkat, erőnket, lelkesedésünket örökítjük meg. 

Fotók: Balkányi László, Forbes, Gastro Turismo, Kóbor Attila, Lengyel Balázs, Natura Hill, Szipli Tamás, Zirig Árpád